Küszöbérték alatti üzemek - GYIK


1.)           Milyen esetben kell súlyoskáresemény-elhárítási tervet készíteni, mi a hozzá kapcsolódó hatósági eljárás folyamata és milyen határidők vonatkoznak az üzemeltetőkre?

2012. január 1-én hatályba lépett a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (továbbiakban Kat.), melynek 40. § (1)-(2) bekezdése alapján a küszöbérték alatti üzem üzemeltetője a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységet a külön jogszabályban meghatározott módon és adattartalommal a hatóságnak bejelenti. A hatóság az üzemeltető által küldött bejelentést megvizsgálja, és ha az üzemben tárolt veszélyes anyagok mennyisége és fajtája, vagy az üzem által okozott veszélyeztetés azt indokolja, a hatóság az üzemeltetőt súlyoskáresemény-elhárítási terv (SKET) készítésére kötelezi. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 35. § (1) szerint az üzemeltető akkor készít súlyoskáresemény-elhárítási tervet, ha részére azt a hatóság előírja.

2012. március 31-ig a hozzájuk beérkezett bejelentéseket a területi szervek megvizsgálják, helyszíni vizsgálattal ellenőrzik, ha szükséges, kiegészítő tájékoztatást kérnek, majd felterjesztik a BM OKF-re. A BM OKF az adatok alapján dönt az engedély megadásáról, vagy határidő kitűzésével SKET készítésére kötelezi az üzemeltetőt. Az ügyintézési határidő általánosan a Ket. szerint 30-30 nap. A határidő kitűzésekor – az ügytorlódások elkerülése érdekében, illetve az üzem volumenétől és bonyolultságától, valamint a felhasznált anyagok fajtájától függően – a hatóság 2-10 hónap időt biztosít a SKET dokumentáció elkészítésére.

A fentiek alapján tehát a bejelentések elbírálása és a kötelezés kiadása 30-60 nap alatt zajlik le, a SKET dokumentáció elkészítésére ezen kívül minimum 2 hónap áll az üzemeltető rendelkezésére. A hatósági gyakorlat szerint a megállapított határidő egy konkrét határnap (pl. 2012.08.30.), nem pedig számított határidő (pl. a kézhezvételtől számított 60 napon belül), a kötelezettségeket a megadott határnapig kell teljesíteni.

2.) Cégünk R12 veszélyességű, propán-bután hajtógázas aeroszolt tárol és rendelkezik a töltet besorolásához szükséges R mondatokkal. A küszöbérték számításakor a PB hajtógázas töltetet többféleképpen is besorolhatjuk, de más-más eredménye lesz: az egyik

A gyártott és forgalmazott PB hajtógázas termékek veszélyességiosztályba-sorolására, illetve – ha van, akkor – a telephelyen tárolt veszélyes anyagok alapján a küszöbérték meghatározására a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) alapján a következők szerint szükséges eljárni.

A logisztikai központokban, egyéb raktárakban nagy mennyiségben tárolt, tűzveszélyes hajtógázokkal töltött aeroszol termékeket az R. alapján kétféleképpen lehet azonosítani. Egyrészt a termékek besorolhatók az 1. melléklet 1. táblázatában szereplő nevesített anyagok közé, másrészt besorolhatók a 2. táblázat veszélyességi osztályai alá (lásd az alábbi táblázatot).

 

Besorolás

Alsó

küszöbmennyiség

Felső

küszöbmennyiség

1. táblázat szerint:

Fokozottan tűzveszélyes cseppfolyósított gázok (beleértve a cseppfolyósított szénhidrogén gázokat) és a földgáz

50 t

200 t

2. táblázat szerint:

8. Fokozottan tűzveszélyes gázok és folyadékok

10 t

50 t

 

A jogalkotó szándéka, hogy a cseppfolyósított szénhidrogén gázokra (például palackos propán-bután gázkeverék) a veszélyességi osztályokba sorolás helyett – ami az anyagok és vegyületek veszélyességére és kockázatára utaló „R-mondatok” alapján kategorizálja az anyagokat – enyhítést adjon, és nevesített anyagként határozza meg a vonatkozó küszöbmennyiségeket.

A tárgyi termékek azonosítása kapcsán az alábbi azonosítási szempontokat kell figyelembe venni:

  •  Amennyiben az aeroszolos termékek (pl.: légfrissítők, dezodorok, rovarirtó és rovarriasztó szerek, stb.) biztonsági adatlapjuk szerint R12 „Fokozottan tűzveszélyes” R-mondattal rendelkeznek, azokat az 1. melléklet 1. táblázatában szereplő nevesített anyagok közé kell sorolni, és 50 tonna, illetve 200 tonna küszöbmennyiséggel kell figyelembe venni.
  • A palackok töltőtömegét – amennyiben a terméken nincs feltüntetve – a töltési térfogat ismeretében az anyag biztonsági adatlapján szereplő sűrűség alapján kell meghatározni.
  • Amennyiben a termék tűzveszélyes tulajdonságán kívül, más – a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szempontjából releváns (pl. mérgező R23, R24, R25; környezetre veszélyes R50, R50/53, R51/53) – járulékos veszélyt is jelent, úgy a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem azonosításakor használt összegzésben e tulajdonságokat is figyelembe kell venni.

A fentiek alapján az aeroszolos terméket – amennyiben csak R12 mondattal rendelkezik – az 50/200 tonna küszöbértékű nevesített anyagok közé kell sorolni, illetve a 2. táblázat 1. e) megjegyzés nem hagyható figyelmen kívül.

3.) Melyik gazdasági év tárolási adatai a mérvadóak a küszöbérték-számítás esetében a Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozás megállapításakor?

 

A telephely küszöbértékének megállapításához a mindenkori készletnyilvántartást kell figyelembe venni. A hatóság jogosult visszamenőleg is ellenőrizni a veszélyes anyagok nyilvántartását.


A R. nem rendelkezik arról, hogy hogyan vegyék figyelembe azokat a mennyiségeket, amelyek csak rövid ideig haladják meg az alsó küszöbérték 25%-át, illetve az alsó- és felső küszöbértéket, ezért ezt még arra a rövid időre is alkalmazni kell, amikor meghaladja a megfelelő küszöbértéket.

Ez azt jelenti, hogy ha a telephelyen – akár csak egy alkalommal is – előfordul küszöbérték feletti mennyiségben veszélyes anyag, a telephely a jogszabály hatálya alá tartozik, így a megfelelő dokumentáció készítésére kötelezett.


Amennyiben az üzemeltető jövőbeni terveiben szerepel a veszélyes anyagok mennyiségének küszöbérték fölé emelése, úgy a katasztrófavédelmi engedélyt a tevékenység megkezdése előtt meg kell szerezni, ezért – tekintettel a hatósági eljárások ügyintézési idejére – célszerű időben benyújtani az arra irányuló kérelmet.

4.)    Hogyan sorolandó be az biogáz az üzemazonosítás során, ha biztonsági adatlap nem áll rendelkezésre, de összetétele ismert (60-65% CH4, 35-40% COx, kis százalékban egyéb gázok)?

Amennyiben a biogázt az üzemeltető vásárolta, úgy a gyártó adatlapját minden esetben meg kell kapnia.

Amennyiben a biogáz előállítása telephelyen belül történik (pl.: szennyvíziszapból állítanak elő biogázt, amit még a telephelyen fel is használnak energiatermelésre), úgy az üzemeltetőnek az üzemazonosítás során azt figyelembe kell vennie mint a telephelyen jelen lévő veszélyes anyagot, függetlenül attól, hogy biztonsági adatlappal nem feltétlenül rendelkezik.

Az üzemazonosításhoz a biogáz besorolását biztonsági adatlap hiányában is meg lehet adni annak összetétele (bevizsgálási eredmények) alapján. A besorolás a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és végrehajtási rendelete szerint történik.

A biogáz jellemzően 50-70% metántartalommal rendelkezik, amely anyag a fokozottan tűzveszélyes (F+, R12) osztályba tartozik, ezért a konzervatív becslést alkalmazva a biogázt is fokozottan tűzveszélyes gáznak kell tekinteni.

5.)    Az üzemazonosítás során hogyan kell figyelembe venni a kőolajtermékeket?

A kőolajtermékeket alapvetően a R. 1. melléklet 1. táblázata alapján, vagyis nevesített anyagként kell besorolni az alábbiakat szerint:

1. oszlop

2. oszlop

3. oszlop

Veszélyes anyagok

Küszöbmennyiség (tonnában)

 

alsó

felső

Kőolaj termékek:

2 500

25 000

 a) Gazolinok és benzinek

 b) petróleumok (beleértve a repülőgép üzemanyagokat)

 c) gázolajok (beleértve a dízelolajokat, a háztartási tüzelőolajokat és a gázolaj keverő komponenseket)


A kőolajtermékek tulajdonságaik alapján sorolhatók be a fenti három kategória valamelyikébe:

a) Gazolinok és benzinek − forráspontjuk -20 és 250oC közötti és C4-C12 szénláncúak;

b) petróleumok − forráspontjuk -70 és 290oC közötti és C7-C17 szénláncúak;

c) gázolajok − forráspontjuk -150 és 500oC közötti és C9-C25 szénláncúak.

Megjegyzés: A "kőolajtermékek" nevesített csoportján belül az egyes alcsoportok (gazolinok és benzinek, petróleumok, gázolajok) egymástól való megkülönböztetésének a R. szempontjából nincs szerepe, mivel az egyes alcsoportokhoz tartozó küszöbértékek azonosak.

A kőolajtermékeket az előbbiekben felsorolt információk alapján a R. 1. mellékletének 1. táblázata szerint kell besorolni, mivel a jogalkotó szándéka − a kőolajtermékek nevesített anyagként való meghatározásával − az, hogy könnyítést adjon, ezért ezen anyagokra magasabb határértékeket adott meg. Amennyiben az üzemeltető a kőolajtermékeket nem tudja a fenti adatok alapján besorolni, akkor alkalmazható a biztonsági adatlapok és az R-mondatok alapján a R. 1. mellékletének 2. táblázatába történő besorolás is, de ebben az esetben a határértékek alacsonyabbak lesznek. Konkrét CAS vagy UN szám alapú anyaglista nem áll rendelkezésre a besoroláshoz.

6.)    Bejelentésre kötelezett-e az üzem vagy létesítmény, ha elkerített területen, a telephelyén más gazdálkodó szervezet tulajdonában és üzemeltetésében álló veszélyes anyagot tartalmazó (oxigén, nitrogén) tartályok állnak?

A Kat. 3. § 23. pontjának értelmében „üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján döntő befolyást gyakorol a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, küszöbérték alatti üzem működésére.”

Amennyiben egy üzem területén más jogi személytől bérelt oxigén és nitrogén tartályok találhatók, úgy az üzem esetében nem jelentkezik üzemeltetői jogviszony. Az üzemmel kapcsolatban jogszabályi kötelezettség csak a fent említetteken kívüli veszélyes anyagok mennyisége miatt keletkezhet. A tartályokban jelen lévő veszélyes anyag mennyiségét a tulajdonos-üzembentartó vállalkozásnak kell figyelembe vennie, illetve bejelenteni a hatóság felé, ha az anyagmennyiség eléri vagy meghaladja az alsó küszöbérték 25%-át.

7.)    Az üzemazonosítás során figyelembe kell-e venni a jelen lévő, vasúti pályán elhelyezett anyagokat is?

Amennyiben az üzem üzemelteti a területén lévő vasúti pályát, és azon veszélyes anyagok mozgatása, mérlegelése történik, a veszélyes anyagokat – tulajdonostól függetlenül – jelen lévő anyagoknak kell tekinteni, és az üzemazonosítást a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 33. § szakasza alapján el kell végezni, valamint az eredménytől függően a katasztrófavédelmi hozzájárulás tekintetében a Kat. 79. § (1) bekezdést kell alkalmazni.

8.)    Üzemazonosítás szempontjából ki minősül üzemeltetőnek, vagyis kinek a kötelessége a veszélyes tevékenység bejelentése, ha a telephely tulajdonosa bérbe adja a területet, ahol a veszélyes tevékenységet végzik?

A Kat. 3. § 23. pontja szerint:

Üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján döntő befolyást gyakorol a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, küszöbérték alatti üzem működésére.”

A fentiek alapján tehát üzemeltetőnek a veszélyes tevékenységet végző természetes vagy jogi személy minősül. Így ha egy telephely tulajdonosa bérbe adja azt egy másik vállalkozásnak, amely ott veszélyes tevékenységet végez, akkor üzemeltetőnek ez utóbbi, vagyis a bérlő minősül, hiszen ő felelős a jelen lévő veszélyes anyagokért, a technológiáért és a megfelelő biztonsági követelmények betartásáért, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos adatokat is ő kezeli, illetve hiányosság, szabálytalanság esetén bírság fizetésre is ő lesz kötelezett.

9.)         Mi a teendő akkor, ha egy vállalkozás szomszédságában vélhetően veszélyes tevékenységet végző másik vállalkozás működik, de annak üzemeltetője nem ad információt erre vonatkozóan, bár tevékenysége veszélyeztető hatással lehet a szomszédokra?

A Kat. 25. § (4) bekezdése szerint a hatóság a IV. fejezet hatálya alá tartozás megállapítása céljából bármely gazdálkodó szervezetet adatszolgáltatásra kötelezhet és annak telephelyén hatósági ellenőrzést tarthat.

A Kat. a vállalkozásoknak, üzemeltetőknek ilyen jogot nem határoz meg. A Kat. hatálya alá tartozás eldöntésének kérdése minden esetben a hatóság feladata, aki az adott üzemeltetőt adatszolgáltatásra szólíthatja fel.

A szomszédos üzemek ún. dominóhatás − vagyis a veszélyes tevékenységet végző üzemek egymásra hatásának − szerinti vizsgálatát a hatóság csak az alsó-, illetve felső küszöbértékű üzemek esetében követeli meg.

Mindazonáltal az üzemeltetők adatszolgáltatás-kérést küldhetnek a szomszédos üzemeknek, vállalkozásoknak, így kölcsönös együttműködést feltételezve információhoz juthatnak azok tevékenységéről.

10.)     Amennyiben az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes anyag kármentőbe kerül ki, a nem jelentésköteles mennyiség növelhető-e a duplájára?

A jogszabály nem tesz különbséget kikerült anyagmennyiségben aszerint, hogy lesz-e valamilyen következménye az eseménynek, illetve hogy az anyag kármentőbe jutott-e vagy sem. A kármentő − mint következménycsökkentő infrastruktúra − megléte nem enyhíti az üzemzavar fogalmát. Attól, hogy a veszélyes anyag kármentőbe jut, még kibocsátásnak minősül.

11.) Jelentésköteles üzemzavarnak minősül-e, ha soron kívüli, előre nem tervezett karbantartási munkák - melyek ugyan "nem várt", de ellenőrzött módon végrehajtható tevékenységek - során került ki veszélyes anyag, vagy történt részleges leállás?

Egy teljes létesítmény vagy üzem váratlan, nem tervezett leállása minden esetben jelentésköteles, még akkor is, ha veszélyes anyag nem került ki a technológiából.

A soron kívüli karbantartási munkák nem jelentéskötelesek, amennyiben az üzem vagy létesítmény nem áll le a javítások miatt.

Abban az esetben, ha a soron kívüli karbantartási munkák végrehajtásához az üzem vagy létesítmény nem áll le, de a karbantartás során kiszakaszolt technológiai egységek megbontásakor a rendszerben lévő kis mennyiségű veszélyes anyag kikerül, akkor az nem minősül jelentésköteles eseménynek (pl. egy csővezeték javításakor a kiszakaszolt pontok közötti rész megbontásakor az ott lévő veszélyes anyag szivárog)

Abban az esetben, ha nem várt karbantartási munkálatokra van szükség, de az üzem vagy létesítmény leállását üzemeltetői döntés előzi meg és az ellenőrzött módon megy végbe, akkor a leállás nem jelentésköteles esemény. Amennyiben ilyenkor a fentiekben leírt módon veszélyes anyag kerül ki a technológiából, akkor az szintén nem jelentésköteles esemény.