Polgári Védelem Története


Az elsõ világháború után, a húszas-harmincas években a jövõ háborújára gondolva minden jelentõs európai országban létrehozták a légoltalmi szervezeteket. Magyarországon a légoltalom a német mintát követve alakult ki. Az ún. hatósági (állam által irányított) és a társadalmi légoltalmi szervezeteket párhuzamosan, egymásra építve, egymást követõen hozták létre. 1935-ben fogadták el a hatósági légoltalom kiépítésére vonatkozó jogszabályokat, majd 1937-ben alapították a Légoltalmi Ligát, mint társadalmi szervezetet. A cél a háborús légitámadások elleni védelem kiépítése, pusztításainak csökkentése volt.
A légoltalom feladataként jelölték meg óvóhelyek, vezetési pontok létesítését, egyéni védõeszközök, egészségügyi, mûszaki, tûzoltó felszerelések beszerzését, a légoltalmi szolgálat tagjainak kiképzését, a lakosság felkészítését és riasztását. Törvény írta elõ, hogy minden 14. életévét betöltött magyar állampolgár 60 éves koráig légoltalmi kötelezettség alá esik, beosztható légoltalmi szolgálatra, és kötelezhetõ kiképzéseken, gyakorlatokon való részvételre. A légoltalom a honvédelmi miniszter irányítása alatt állt. 1936-37-tõl kezdve sorozatosan jelentek meg a légoltalom összes területét átfogó szabályzatok, segédletek, szakkönyvek és propagandakiadványok.
Az 1938-as -gyõri program- a honvédelem átfogó és gyors fejlesztésének terve volt. Az 1938. évi II. tc-ben (honvédelmi törvény) újraszabályozták a légoltalmat is, feladatai kibõvültek, megnõtt felelõssége és hatásköre. Fõ területei a következõk lettek: hatósági (települési-közintézményi) légoltalom, üzemi légoltalom, lakóházi önvédelem. A ?gyõri programhoz? kapcsolódva jelentõs óvóhely-építkezések zajlottak. Hazánkat az elsõ légitámadások 1941 tavaszán érték, pusztító csapásokat a háború utolsó szakaszában 1944 áprilisától 1945 áprilisáig kellett elszenvednünk . A légoltalom szervezete és tevékenysége megfelelt az elvárásoknak, lényegesen csökkentette az áldozatok számát. A háború utolsó hónapjaiban az ország hadszíntérré vált, ezzel együtt a légoltalom is széthullott.
Hazánkban a légoltalom háború utáni újjászervezésére 1950-ben került sor. Irányítását a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel összehangolva és a szakminiszterekkel egyetértésben látta el. Szervezete a hatósági (államigazgatási), az üzemi és a lakóházi légoltalmat fogta össze, s elsõsorban a hagyományos fegyverekkel végrehajtott légitámadások elleni védelemre készült fel. Az ötvenes évek közepétõl részt vett a természeti csapások (földrengés, árvizek) elleni küzdelemben is. Az ötvenes évek végén a légoltalomban központi helyre került a nukleáris fegyverek elleni védelem. Az 1961-es berlini, majd az 1962-es kubai konfliktus nyomán felgyorsult a hadseregfejlesztés, és 1962-ben a légoltalom egészét is a honvédelmi miniszterhez irányították át.
1964-ben az Elnöki Tanács törvényerejû rendeletével a légoltalom átalakult az egész országot átfogó polgári védelmi rendszerré. Erõteljesen fejlesztették az állomány kiképzését, a tanulóifjúság és általában a lakosság felkészítését. Jelentõs gyakorlatokat tartottak 1970-ben a tiszai árvíznél a polgári védelem is jól vizsgázott.
Az elemi csapások, természeti és ipari katasztrófák elleni küzdelem a 80-as évek közepétõl a honvédelmi feladatok mellett mind nagyobb hangsúlyt kapott a polgári védelemben. 1990-ben a PV irányítása a honvédelmi minisztertõl a belügyminiszter alárendeltségébe került.
Az 1996. évi XXXVII. törvény (a polgári védelemrõl) a PV feladatává tette a fegyveres összeütközés, a katasztrófa, valamint más veszélyhelyzet életet és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javakat fenyegetõ hatásai elleni védekezést, a lakosság oltalmazása érdekében a védekezésre való felkészítést.
A magyar polgári védelem azóta felépítésében, feladatrendszerében, mûködésében megfelel a genfi egyezményekben megfogalmazottaknak, s a kor igényeihez igazodva igyekszik humanitárius segítséget nyújtani a bajbajutottaknak. Ezt szolgálja szervezeti felépítése, egységeinek kiképzése és a lakosság körében végzett felkészítõ, tájékoztató tevékenysége.
Az 1999. évi LXXIV. (katasztrófavédelmi) törvény az ezredforduló színvonalára emelte az életet és a vagyonbiztonságot, a természetes és épített környezetet veszélyeztetõ természeti és civilizációs katasztrófák megelõzését, illetve a károsító hatásaik elleni védekezést. A polgári védelem a katasztrófavédelem egységes rendszerének integráns része lett.