Huszonkilenc tűzoltó bizonyított a 18. századi kastély tűzénél

Magyarország legnagyobb páfrányfenyője (ginkgo biloba fa) mellett sorakoztak fel a kaposvári, a nagyatádi és a marcali hivatásos tűzoltók, ahol a település vezetője tájékoztatta a kárhelyparancsnokot. Fentős Zoltán összefoglalta a birtokában lévő információkat: a kastély ablakain dől ki a füst, az önkormányzat négy dolgozója pedig nem tudott kimenekülni a füsttel teli épületből. A tűzoltók a két földszinti bejáraton és az erkélyen át jutottak be a kastélyba, de mindenütt sűrű füstben kellett kutatniuk az eltűntek után. A főlépcsőn ott villogott a tüzet jelző piros lámpa, így azt nem használhatták az egységek. A tűzoltók kiváló taktikát választva rövid idő alatt eloltották a tüzet és a számukra szimulált helyzetben is gyorsan megtalálták a mentendő személyeket. A feltételezés szerinti két ájult férfit a földszinti helyiségekben találtak meg, egy a tűz elől menekülő emberre - akárcsak egy valós esemény során - a kastély erkélyén bukkantak rá. A negyedik dolgozó az épület legmagasabb pontján, a padláson rekedt, ugyanis a tetőtéri ablakok valamelyikén akart kimenekülni, de azok zárva voltak. Őt hőkamera segítségével találták meg a zeg-zúgos tetőtérben a tűzoltók.   

Tompos Gábor tűzoltó alezredes, a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság tűzoltósági főfelügyelője értékelte az elvégzett munkát, s úgy fogalmazott: az életmentést úgy teljesítette az állomány, ahogy annak a valóságban is történnie kell.  A szerencsétlenül járt embereket nem hagyták magukra, de a káreset felszámolásának utolsó pillanatáig precízen és körültekintően jártak el. A felszámolás során nagy hangsúlyt kapott a három város tűzoltóinak összehangolt tevékenysége, hiszen azonos időben kellett megszervezni az életmentést és a tűz továbbterjedésének megakadályozását, eloltását.

Fotó: Óvári Timót tű. hdgy. és Mihályka Szabina tű. fhdgy. - SMKI