Katasztrófavédelem története aloldal fejlécképe

Katasztrófavédelem története

 A katasztrófavédelmi törvény (1999)


A magyar Országgyűlés 1999 nyarán törvényt alkotott a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetekről. Ezzel a hazai jogtörténelemben először született egységes, önálló jogszabály a civilizációs, illetve a természeti katasztrófák megelőzéséhez, továbbá az ilyen események bekövetkezésekor indokolt állami, kormányzati, önkormányzati tevékenységek szabályozására és összehangolására, a helyreállítás során az egyes szervezetek felelősségének és teendőinek meghatározására.

A katasztrófavédelmi törvény -- az 1999. évi LXXIV. törvény -- a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló (1996. évi XXXI.), valamint a polgári védelemről szóló (1996. évi XXXVII.) törvények mellett, azok összefogása céljából jelent meg. A törvény (a IV. fejezet kivételével), valamint a végrehajtásáról rendelkező 179/1999. (XII.10.) Korm. rendelet és a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek katasztrófavédelmi feladatairól szóló 48/1999.(XII.12.) BM rendelet, 2000. január elsején lépett hatályba. A katasztrófák elleni védekezés Magyarországon azóta új, a korábbinál összetettebb, de egyértelműbb rendszerben valósul meg. 

A törvény a védekezésre való felkészülés érdekében és az irányítást tekintve rögzíti a kormány, a Miniszterelnöki Hivatal, a belügyminiszter, továbbá az érintett miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek feladat- és hatáskörét. Első ízben szabályozták törvényi szinten a kormány azon jogkörét, amely szerint katasztrófa sújtotta területté nyilváníthatja az ország egészét vagy annak egy részét. Garanciális jelentőségű az, hogy az általa rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedéseket csak veszélyhelyzetben alkalmazhatja, és 15 napon túl csak az Országgyűlés felhatalmazása alapján érvényesítheti. Ezzel egyidejűleg lehetnek olyan helyzetek, amikor nincs szükség veszélyhelyzet kihirdetésére. Ilyenkor a kormány térben és időben is szűkebb kört érintve jogosult intézkedések bevezetésére. 

A törvény minden állampolgár számára kötelezővé teszi a katasztrófavédelemben való közreműködést, így a polgár köteles jelezni a katasztrófát vagy annak veszélyét, köteles továbbá elősegíteni a védekezést adatközléssel, személyes közreműködéssel, illetőleg eszközök és ingatlanok rendelkezésre bocsátásával. E kötelezettségek teljesítése csak a saját vagy mások életének, testi épségének, illetve egészségének közvetlen és súlyos veszélyeztetése esetén tagadható meg.

 

Hivatásos katasztrófavédelmi szervezet (2000)

A törvény alapján jött létre és kezdte meg működését 2000 január elsejével az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF). Az új, belügyminiszteri irányítás alatt álló szervezet a magyar polgári védelem és az állami tűzoltóság szerveiből integrálódott. A két szervezet összevonásával egy kisebb, de párhuzamosságoktól és áttételektől mentes, átláthatóbb, eredményesebben és olcsóbban működő szervezet alakult ki. Mindez a létszámban is jelentkezik: a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és háttérintézményei, valamint a megyei igazgatóságok részére összesen 1929 létszámhelyet biztosítottak. Az országos parancsnokságoknál 125, a háttérintézményeknél 261, a megyei (fővárosi) igazgatóságoknál 39 státussal, azaz összesen 425 státussal csökkent az összevont szervezet létszámhelyeinek száma. 

A BM OKF-et főigazgató vezeti, aki egyben irányítja a katasztrófavédelem területi szerveit, továbbá a jogszabályokban meghatározott keretek között felügyeletet gyakorol a hivatásos önkormányzati tűzoltó-parancsnokságok felett. Az alapító főigazgató dr. Bakondi György (2000-2002) volt. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a funkciókat szem előtt tartó elvek alapján szerveződött, struktúrája hatósági, veszélyhelyzet-kezelési, gazdasági és hivatali szervezetre tagolódik.

Az új katasztrófavédelmi szervezet végrehajtja a jogelődöktõl örökölt feladatokat a némi módosítással hatályban maradt korábbi jogszabályok: a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, valamint a tűzoltóságról szóló, illetve a polgári védelem rendeltetését, teendőit összegző törvény alapján, továbbá ellátja a katasztrófavédelmi törvényből adódó új feladatokat. A BM OKF felelőssége, jelentősége a katasztrófavédelem sokszínű rendszerében országos, szakmai koordinatív szerepkörében rejlik.

A katasztrófavédelmi szervezet működésének első évében megkezdte a hatósági, szakhatósági és szakértői tevékenység komplex rendszerének újraszabályozását. Elkészítette a Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégiát. Elkészült a regionális műszaki mentőbázisok működési területével kapcsolatos jogszabály, a működésükhöz szükséges feltételek biztosításának terve. Elgondolások készültek a beavatkozó szervezetek alkalmazásának; a veszély-elhárítási tervezés és módszerek fejlesztésére.

A katasztrófavédelmi törvény megfelelő keretet biztosított az év során bekövetkezett veszélyhelyzetek, katasztrófaveszélyek kezelésére, a védekezés szervezésére, ugyanakkor az események rámutattak a katasztrófavédelem rendszerének fejlesztési lehetőségeire. A több mint 50 ezer beavatkozás; a belvízkárok, a Tisza és a Szamos cianid szennyeződése, a tavaszi árvízhelyzet, a jelentős erdőtüzek kezelése; a helyreállítás és újjáépítés szervezése bizonyították a szervezet reagálóképességét. Az "éles" eseményeken túl a TISZA-2000 munkaműhely, a Trans-Carpathia gyakorlat levezetése jó lehetőséget biztosítottak a nemzetközi segítségnyújtási műveletek elsajátítására. A Főigazgatóság bázisán létrehozott Helyreállítási és Újjáépítési Tárcaközi Bizottság az ár- és belvizek következtében károsodott 1.254 középület és 32.320 lakó épület eredményes helyreállítását szervezte meg és felügyelte.

Az új szervezet gazdálkodási rendje kialakult, a költségvetési keretekkel törvényes gazdálkodás valósult meg. A hivatásos katasztrófavédelmi szervezet folytatta és kiszélesítette a jogelőd szervezetek megkezdett intenzív nemzetközi kapcsolatait, jelentős szerepet töltött be az ENSZ, Európai Unió és a NATO különböző fórumain. 

Az 1999. évi LXXIV. törvény - az ország és a polgárok biztonsága érdekében végrehajtott feladatok tapasztalatai alapján - működőképes rendszert hozott létre. Ennek a rendszernek meghatározó elemévé vált a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet.